A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) elfogadásával több évtizedes jogalkotási mulasztást pótolt az Országgyűlés. A 2011. január 1. napján hatályba lépett, a hagyatéki eljárást immár törvényi szinten szabályozó norma a többször módosított 6/1958. (VII. 4.) IM rendeletet (He.) váltotta fel. Nem kétséges, hogy ez utóbbi jogszabály tartalmában is megérett már a változásra, jogforrási szempontból - törvényt helyettesítő miniszteri rendeletként – sem felelt meg a jogalkotási törvény előírásainak, a szabályozás szintje pedig alkotmányossági problémákat is felvetett.

 

Az Alkotmánybíróság több alkalommal, legutóbb a 13/2008. (II. 21.) AB határozat keretében állapította meg a jogalkotó mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenességet. Az államnak az alapjogok biztosítására vonatkozó kötelezettségéből ugyanis az következik, hogy az alapvető jogokat csak az Alkotmányban megengedett módon korlátozhatja, amely szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Az Alkotmánybíróság konzekvens álláspontja szerint a hagyatéki eljárás vonatkozásában egyértelműen megállapítható, hogy az abban foglalt szabályok jelentős része közvetlenül és jelentős mértékben alapjogokat érint és korlátoz. Persze az alapjogok vonatkozásában nem minden összefüggés kívánja meg a törvényi szintű szabályozást, de az alapjog tartalmának, garanciáinak megállapítása és korlátozása csak törvényben lehetséges. A hagyatéki eljárás kapcsán a törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdéseknek miniszteri rendelet szintjén történő szabályozására szintén nem törvény, hanem csupán egy minisztertanácsi rendelet adott felhatalmazást. A szabályozás tehát többszörösen sem felelt meg az Alkotmány rendelkezéseinek, az Alkotmánybíróság határozata szerint a hagyatéki eljárással összefüggő mulasztásokat az Országgyűlésnek a törvényi szintű szabályozás megteremtésével kellett pótolnia.

 

Ugyanakkor minden tartalmi és jogforrási hiányossága ellenére kijelenthetjük, hogy a hagyatéki eljárásról szóló igazságügyi miniszteri rendeletet több mint fél évszázadon át alkalmazta a gyakorlat, vagyis hatályban léte alatt megfelelően töltötte be a rendeltetését. A jogalkalmazás gördülékenysége persze nem is annyira a jogalkotó előrelátásának, sokkal inkább az évtizedes bírói gyakorlatnak, a jegyzők és hagyatéki előadók, valamint a közjegyző kollégák munkájának volt köszönhető.

 

Az új törvény hatályba lépése óta eltelt egy év meglehetősen rövid időszak ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk a jogszabály eredményes működésével kapcsolatban. Mindenképpen fontosnak érzem ugyanakkor, hogy a hagyatéki eljárásban érvényesülő új szabályokat egy napjainkban igencsak időszerű szempontból is megvizsgáljuk. A számítástechnika rohamos fejlődésének köszönhetően, az informatika vívmányai immár elkerülhetetlenül szerves részéve váltak a peres- és nemperes eljárásoknak. A saját hivatásrendünk szempontjából elég csak arra utalnom, hogy ma már minden magyar közjegyző kötelezően rendelkezik elektronikus aláírással, okiratait és nemperes eljárásban hozott végzéseit elektronikus úton iktatja és archiválja, a közjegyzői hatáskörbe utalt fizetési meghagyásos eljárás és annak végrehajtása pedig teljes egészében elektronikus úton történik.

 

A fentiek előrebocsátása után nem véletlen a jelen újságcikk témafelvetése sem. Az írás elsődleges célja az, hogy a hagyatéki eljárásban igénybe vett számítástechnikai eszközöket és rendszereket, a közjegyző működése során alkalmazott informatikai eljárásokat bemutassa. Bízom benne, hogy az itt leírtak hozzájárulhatnak a – jogászként sokszor nehezen elfogadott– technikai fejlesztések jobb megértéséhez, egyúttal remélem, hogy az informatikai eljárások ismertetése segítségül szolgálhat a hagyatéki eljárás valamennyi, jegyzői és közjegyzői szakaszában közreműködő kolléga számára is.

 

A hagyatéki eljárás az egyik legfontosabb olyan nemperes eljárás, amely az állampolgárokat szükségképpen, életük során többször is érinti. Hazánkban éves szinten több mint százezer hagyatéki eljárást folytatnak le a jegyzők és a közjegyzők, mely eljárások meghatározó része véglegesen, bírósági peres eljárás lefolytatása nélkül rendezi az öröklési viszonyokat. Kiemelkedő jelentősége van tehát annak, hogy az eljárás permegelőző, a bíróságok érdemi ítélkezési munkáját enyhítő attribútumai megfelelően érvényesüljenek munkánk során. Ezáltal megvalósulhat az a cél, hogy a hagyatéki eljárás eredményeképpen az eljáró hatóságok feltárják az örökség átszállásának alapjául szolgáló tényállást, így olyan megalapozott döntés születhet az örökség átadásáról, amely az esetek legnagyobb hányadában továbbra sem teszi szükségessé a bírósági jogorvoslat igénybe vételét. Az új hagyatéki eljárási törvény indokolása is igazodik az új idők kihívásához. A jogalkotó ambiciózus célja az, hogy a hagyatéki eljárásokban is érvényesülnie kell az igazságszolgáltatással kapcsolatos elvárásoknak: Időszerű, költségtakarékos, a modern technikai-informatikai lehetőségeket kihasználó eljárást kell a szabályozásnak lehetővé tennie, amelynek eredményeként a polgári jog öröklési szabályai problémamentesen tudnak hatályosulni, ezáltal az örökhagyó halálával beálló függő jogi helyzet csak a lehető legrövidebb ideig terheli a magánjogi viszonyokat.

 

A puding próbája persze az evés, vagyis a jogszabályi háttér megteremtése mellett legalább annyira fontos – ha nem fontosabb – a koherens jogalkalmazói gyakorlat kialakítása. Biztos vagyok abban, hogy amennyiben a hagyatéki eljárás során – mind a jegyzői, mind a közjegyzői szakaszban - eljáró hatóságok között az elmúlt évtizedekben kialakult kollegiális viszony jellemzi majd az új jogszabály által bevezetett eljárásokat is, úgy teljesülhetnek a jogalkotó által kitűzött célok.

 

 

A hagyatéki leltár elkészítése az örökség átadásához szükséges legfontosabb adatok rögzítésére szolgál. Ezért is bír alapvető jelentőséggel az a leltározással szemben támasztott követelmény, hogy a hagyatéki leltár lehetőség szerint teljes körűen és a valós helyzettel megegyezően tartalmazza az érintett személyek és vagyontárgyaik adatait. A hagyatéki eljárást korábban szabályozó miniszteri rendelet alkalmazása alapján az eljárás megindulásáról egyszerre értesülhetett mind a közjegyző, mind pedig a jegyző. Az új Hetv. ugyanakkor a párhuzamos értesítést megszünteti. A törvény hatálybalépését követően tehát a hagyatéki eljárás mindig a jegyzőnél indul meg, így az eljárás megindulására vonatkozó bejelentést ezután soha nem a közjegyzőnél, hanem mindig a jegyzőnél kell megtenni. Vagyis a profiltisztaság jegyében csak a jegyző eljárását követően kerülhet sor a közjegyzői szakra. Persze a közjegyzőnek az eljárás későbbi szakaszában - akár saját hatáskörben, akár a jegyző megkeresésével – továbbra is lehetősége van a hiányos leltár kiegészítésére, de ez a felhatalmazás nem változtat azon a tényen, hogy az eljárás immár csak a jegyzőnél indulhat meg. Abból a szempontból is a jegyző értesítése az elsődleges, hogy neki kell az első eljárási cselekményt megtennie: eldöntenie, hogy szükséges-e leltár készítése, ez esetben pedig a leltározást haladéktalanul meg kell kezdenie. Az illetékes közjegyző értesítése az iratok megküldésével a jegyző feladata, vagyis a közjegyző az eljárásnak csak abban a szakaszában kapcsolódik be, amikor az már indokolt.

A hagyatéki leltár elkészítése vagy kiegészítése, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak és a hagyatéki eljárásban érdekelt személyek körének megállapítása érdekében a törvény immár új, az elektronikus nyilvántartások megkeresésére kiterjedő felhatalmazásokat is tartalmaz. A Hetv. kifejezetten is nevesíti az adatigénylés és adattovábbítás elektronikus útjait.

 

Az új törvény szerint a jegyző és a közjegyző az örökhagyó törvény szerint kezelhető adatainak megállapítása, valamint az ismert vagy ismeretlen öröklésben érdekeltek törvény szerint kezelhető adatainak megállapítása, illetve az ezekről rendelkezésére álló adatok ellenőrzése céljából adatot igényelhet a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból. Közjegyzői szempontból az adatigénylés a Jogügyletek Biztonságát Erősítő Adatszolgáltatási Keretrendszer (JÜB) igénybevételével történik. A JÜB rendszer használata a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) nyilvántartásához történő csatlakozás során, elektronikus úton valósulhat meg. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) értelmében az adatlekérdezési és ellenőrzési szolgáltatás elektronikus úton történik: az erre irányuló megkeresést a lekérdezőnek elektronikus aláírásával kell ellátnia. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a KEKKH a megkeresés teljesítése előtt az elektronikus aláírás tanúsítvány érvényességének ellenőrzésével meggyőződjék arról, hogy valóban közjegyző megkereséséről van szó. A nyilvántartást vezető hatóság tehát az adatigénylés iránti megkeresés teljesítése előtt ellenőrzi a hivatali elektronikus aláíráshoz tartozó tanúsítvány érvényességét, a megkeresés teljesítését pedig megtagadja, ha a tanúsítvány érvényességét a hitelesítés-szolgáltató felfüggesztette vagy a tanúsítványt visszavonta.

 

A fenti eljárás lefolytatása érdekében minden közjegyző és közjegyzőhelyettes kötelezően rendelkezik hivatali elektronikus aláírással. A közjegyző és a közjegyzőhelyettes hivatali elektronikus aláírása a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) által részükre rendszeresített minősített elektronikus aláírás. Az országos kamara által elfogadott minősített hitelesítés-szolgáltató által a közjegyző és a közjegyzőhelyettes hivatalba lépését megelőzően a közjegyző hivatali elektronikus aláírása hitelesítése céljából kibocsátott tanúsítványt az országos kamara nyilvántartásba veszi, majd azt a területi kamara közreműködésével a közjegyzőnek átadja. A közjegyző és a közjegyzőhelyettes a fentiek szerint rendelkezésére bocsátott minősített elektronikus aláírásával látja el a hatáskörébe tartozó ügyben általa készített elektronikus közokiratot. A Kjtv. szerinti hivatali elektronikus aláírásként olyan minősített elektronikus aláírás használható, amely két fontos feltételnek felel meg. Mindenekelőtt az elektronikus aláíráshoz tartozó tanúsítványban a hitelesítés-szolgáltatónak fel kell tüntetnie annak a tényét, hogy az aláíró közjegyző vagy közjegyzőhelyettes. Ezen túlmenően a hitelesítés-szolgáltatónak biztosítania kell azt is, hogy - a tanúsítvánnyal kapcsolatos érvényes visszavonási kérelem alapján - a módosított visszavonási állapotot legfeljebb három percen belül közzéteszi a nyilvántartásában. Ennek alátámasztására a hitelesítés-szolgáltató a tanúsítvány ellenőrzését kérő felhasználóknak a tanúsítvány visszavonási állapotáról folyamatos tájékoztatást ad. Természetesen a Hetv. felhatalmazó rendelkezései nem csupán a személyiadat- és lakcímnyilvántartás megkeresését teszik lehetővé, hanem a jegyző és a közjegyző - a fentiekben meghatározott célokból - adatot igényelhet az anyakönyvvezetőtől is. Gyakorlati szempontból ugyanakkor problémákat vet fel a közjegyzők és az anyakönyvvezetők közötti elektronikus kapcsolattartás tényleges hiánya. A közigazgatás-oldali fejlesztések elmaradása miatt ezidáig még nem működik az elektronikus adatigénylés és elektronikus dokumentumküldés, pedig ennek nemcsak az közjegyzők által vezetett Élettársi Nyilatkozatok Elektronikus Nyilvántartása (ENYER), valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozásában lehetne jelentősége. Az egyes anyakönyvek tartalmának megismerése révén az elektronikus adatigénylés a hagyatéki eljárásban is nagy segítséget jelentene mind az eljáró szervek, mind az ügyfelek részére.

 

A Hetv. felhatalmazó rendelkezései szerint a jegyző és a közjegyző az örökhagyó gondnokság alatt állásának megállapítása és az erről rendelkezésére álló adat ellenőrzése céljából arra vonatkozóan igényelhet adatot a gondnokoltak nyilvántartásából, hogy abban az örökhagyó szerepel-e és ki a gondnoka (név, cím, egyéb elérhetőség). A gondnokoltak nyilvántartásáról szóló 2010. évi XVIII. törvény alapján a nyilvántartásból történő adattovábbítás elektronikus úton is történhet. De lege ferenda, a jegyző és a közjegyző által történő elektronikus adatigénylés feltételeit is célszerű lenne megteremteni.

 

A fentieken túlmenően, a jegyző és a közjegyző az örökhagyó vagyonának megállapítása és a rendelkezésre álló adatok ellenőrzése céljából adatot igényelhet az ingatlan-nyilvántartásból, az egyedi azonosítójellel ellátott (lajstromozott) vagyontárgyak nyilvántartásából és a zálogjogi nyilvántartásból. Az ingatlan-nyilvántartás adataihoz a közjegyzők a TakarNet rendszeren keresztül már évek óta hozzáférnek. Az ingó- és vagyont terhelő zálogjogokra vonatkozó elektronikus alapú zálogjogi nyilvántartást (ZONY) a Magyar Országos Közjegyzői Kamara alakította ki, azt 1997-óta vezeti. Az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgot terhelő zálogjogi nyilvántartás (gkZONY) a közelmúltban került kialakításra. A nyilvántartást a ZONY rendszerhez hasonlóan a közjegyzői kamara üzemelteti és a közjegyzők vezetik. 

A hagyatéki eljárásról szóló törvény felhatalmazza végül a jegyzőt és a közjegyzőt arra is, miszerint a hagyatéki eljárásban a rendelkezésére álló adatoknak a pénzforgalmi szolgáltatónál nyilvántartott adatokkal való egyezősége, és a hagyaték tárgyához tartozó vagyon megállapítása céljából a pénzforgalmi szolgáltatóktól igényelhetik az örökhagyó náluk kezelt vagyonára vonatkozó adatokat. Ezen megkereséseknek az eljárás körében elrendelt biztosítási intézkedések esetén is jelentősége lehet: amennyiben ugyanis a biztosítási intézkedéssel érintett vagyontárgyon fennálló rendelkezési-, birtok- vagy használati jogot pénzforgalmi szolgáltató által vezetett nyilvántartás tartalmazza, és az intézkedés nyilvántartásba vételére jogszabály lehetőséget biztosít, az intézkedés nyilvántartásba vétele iránt a nyilvántartást vezető pénzforgalmi szolgáltatót meg kell keresni. A megkeresett a biztosítási intézkedést haladéktalanul nyilvántartásba veszi, és ennek megtörténtéről a megkeresőt tájékoztatja.

 

A pénzforgalmi szolgáltatókat a közjegyzők jelenleg papíralapon keresik meg a hagyatéki eljárás során. A Hetv. vonatkozó rendelkezései szerint a megkeresésben foglaltak teljesítését csak akkor lehet megtagadni, ha az jogszabályba ütközik. Ha a megkeresés teljesítésére más személy vagy szervezet jogosult, a megkeresett a megkeresést haladéktalanul, de legkésőbb a megkeresés megérkezésétől számított öt napon belül a megkeresés teljesítésére jogosulthoz továbbítja, és erről egyidejűleg tájékoztatja a megkeresőt. Ha pedig az adat elektronikusan rögzített nyilvántartásban áll rendelkezésre, a megkeresést öt napon belül kell teljesíteni a megkeresettnek. A megkeresések teljesítésének elősegítésére a közjegyző a Pp.-ben a perbeli nyilatkozatok indokolatlanul késedelmes megtétele esetében a bíróság által kiszabható pénzbírságra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazva pénzbírsággal sújthatja az általa megkeresett személyt vagy szervet, ha a megkeresést a megállapított határidőn belül nem teljesíti, vagy a megkeresés teljesítését jogosulatlanul megtagadja. Természetesen erre vonatkozóan a megkeresésnek figyelmeztetést kell tartalmaznia. Ezek a rendelkezések az eljárás gyorsítását célozzák, ugyanakkor a gyakorlat tapasztalatai szerint éppen a pénzforgalmi szolgáltatók papíralapú megkeresése az egyik fő ok, amely az eljárás elhúzódását eredményezheti.

 

A hagyatéki eljárást jelentősen meggyorsítaná egy olyan – a pénzforgalmi szolgáltatók megkeresésére irányuló - elektronikus adatigénylési rendszer kialakítása, melynek keretében az eljáró jegyzők és közjegyző az egyes, vagy valamennyi pénzintézetet elektronikus úton kereshetnék meg az adatközlés céljából. A minősített elektronikus aláírással ellátott számítógépes alapú adatigénylés segítségével egyúttal elkerülhető lenne az a gyakori probléma is, hogy az örökhagyó után maradt, az örökösként érdekelt személyek által nem ismert, pénzforgalmi szolgáltatók által kezelt hagyatéki vagyontárgyak kimaradnak az alaphagyatéki eljárásból. Sajnálatos módon gyakran előfordul ugyanis, hogy az örökhagyó „elfelejtett” bankszámlájára csak a hagyatéki eljárást követően, évek múltán derül fény, majd ezen vagyontárgyak átadására csak egy újabb, költség- és időigényes póthagyatéki eljárás lefolytatása keretében kerülhet sor.

 

 

A Hetv. szerint a hagyatéki leltárt főszabály szerint az erre a célra rendszeresített, külön jogszabályban megállapított nyomtatvány kitöltésével kell elkészíteni. A törvény által megjelölt külön jogszabály a hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről szóló 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet.

 

Az idézett törvényhely szerint a hagyatéki leltár elkészítéséhez kitöltendő nyomtatvány adattartalmát a rendelet melléklete tartalmazza. A nyomtatványt a leltárt készítő - az eljárása során felvett adatokkal - elektronikus úton tölti ki, a nyomtatványt kitöltése után kinyomtatja és aláírásával, valamint bélyegzőlenyomatával látja el. Az egységes eljárás érdekében az igazságügyért felelős miniszter a nyomtatványt a minisztérium honlapján közzéteszi és a kitöltéséhez szükséges feltételeket biztosítja. A rendelet szerint, amennyiben a nyomtatvány adattartalmának módosítására kerül sor, a miniszter ennek tényéről a honlapon az új nyomtatvány közzétételét megelőző hét nappal korábban tájékoztatást ad, majd az új nyomtatvány közzétételét követően a honlapon tizennégy napon keresztül jelzi annak tényét, hogy az űrlap megváltozott. Egyebekben a leltár készítője a rendelet által rendszeresített nyomtatványon bármely beírt adathoz megjegyzést fűzhet, továbbá a leltárhoz külön irat is csatolható. A leltár kijavítása vagy kiegészítése esetén a leltár készítője - a leltár elkészítésére vonatkozó szabályok szerint - kizárólag a helyes, illetőleg az új adatot veszi fel a leltárba, és a kijavítást vagy kiegészítést az eredeti leltárhoz csatolja. Természetesen a kijavítást és a kiegészítést közölni kell azzal, akivel az eredeti leltárt is közölték.

 

A Hetv. alapján a leltárt harminc napon belül el kell készíteni. A megjelölt határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a jegyző a kötelező leltározás alá eső vagyontárgyról vagy a leltár felvételét kötelezővé tevő tényről, körülményről okiratból tudomást szerzett. Az esetleges konzuli futárposta igénybevételéhez szükséges időtartam kivételével a harminc napos határidő meghosszabbítása, valamint a leltár elkészítésének felfüggesztése vagy szünetelése nem lehetséges.

 

 

A leltárt az elkészítését követő öt napon belül a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezései szerint kell megküldeni a közjegyzőnek. A leltár mellékletét képező papír alapú okiratokat a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezésein felül postai úton kell továbbítani, ha az okirat végintézkedést tartalmaz, vagy papír alapú bemutatása, megtekintése egyéb, az eljárás kimenetelét befolyásoló okból szükséges.

Ezen utóbbi, az elektronikus úttól eltérő papír alapú továbbításra különösen akkor kerülhet sor, ha az eredetileg papír alapú iratok nagy mennyisége miatt azok digitalizálása aránytalan nehézséggel járna, vagy ha a papír alapú okirat valódisága vitás. A papír alapú megküldést a közjegyző hivatalból, illetve az öröklésben érdekelt indítványára is elrendelheti. A gyakorlatban az utóbbi eset valósul meg, vagyis a hagyatéki leltár ténylegesen – és egyelőre szinte kizárólagosan - papír alapon érkezik meg az eljáró közjegyzőhöz.

 

A törvény jelenleg hatályos rendelkezései szerint a közjegyző a hagyatéki eljárás iratait a bíróság részére postai úton kézbesíti, a megkeresett bíróság pedig postai úton válaszol a megkeresésre. Ugyanakkor a Hetv. 2012. július 1. napján hatályba lépő szabályai alapján a közjegyző a hagyatéki eljárás iratait a bíróság részére elektronikus úton, a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezései szerint kézbesíti, a megkeresett bíróság pedig a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezései szerint válaszol a megkeresésre. Ez utóbbi rendelkezés már a jogszabály hatályos állapota szerint is kötelező a cégbíróságok, közigazgatási szervek vagy más hatóságok vonatkozásában: részükre a közjegyző elektronikus úton, a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezései szerint kézbesít, a megkeresett cégbíróság, közigazgatási szerv vagy más hatóság pedig a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezései szerint válaszol a megkeresésre. 2012. július 1. napjától a fenti rendelkezések vonatkoznak majd arra az esetre is, ha a hagyatéki eljárásban érdekelt gazdálkodó szervezet vagy jogi képviselővel rendelkező személy vagy szervezet. A jövőbeli hatálytól függetlenül a hagyatéki eljárásban érdekelt már most is, a hagyatéki ügy megjelölésével elektronikus beadványában kérheti, hogy a részére szóló iratok a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényben foglalt, a hivatalos szerv iratainak kézbesítésére vonatkozó szabályok szerint, elektronikus úton kerüljenek kézbesítésre. Az elektronikus úton való kézbesítés alóli kivételt kizárólag az jelentheti, ha az okirat papír alapú bemutatása, megtekintése szükséges, vagy a kézbesítés elektronikus úton nem lehetséges. Ezen utóbbi esetre különösen akkor kerülhet sor, ha az eredetileg papír alapú okiratok nagy mennyisége miatt azok digitalizálása aránytalan nehézséggel járna, vagy ha a papír alapú okirat valódisága vitás. A postai úton történő kézbesítést a közjegyző hivatalból elrendelheti, indokolt kérelemre pedig engedélyezheti.

 

Az elektronikus kézbesítést alkalmazók köre tehát a hagyatéki eljárásban igen széles: vonatkozhat bíróságra, önkormányzatra, közjegyzőre, jogi képviselővel eljáró személyre, gazdasági társaságra, illetve bármely egyéb résztvevőre, aki az elektronikus kézbesítést vállalja és az ahhoz szükséges infrastruktúrával rendelkezik. Összefoglalván, a törvény – a cégbíróságok kivételével - a bíróságokra, a vállalkozásokra és a jogi képviselővel eljáró felekre kötelezően csak 2012. július 1. napjától írja elő az elektronikus kézbesítést, egyebekben a közjegyző és a hatóságok a jogszabály jelenleg hatályos állapota szerint elektronikus úton leveleznek - ideértve a jegyző leltármegküldését -, illetve bármelyik fél is szabadon választhatja az elektronikus kézbesítést.

 

Az elektronikus kézbesítés részletes szabályait a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény tartalmazza. Ezen jogszabály elemzése meghaladja a jelen írás kereteit. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az ambiciózus célok és határidők ellenére a gyakorlatban továbbra is papíralapon történik a kézbesítés.

 

 

A hagyatéki leltár beérkezését követően a közjegyző első és egyben egyik legfontosabb feladata a Végrendeletek Országos Nyilvántartásának (VONY) megkeresése. A Végrendeletek Országos Nyilvántartása az okiratba foglalt, illetve a letétbe helyezett végintézkedéseknek a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott adatainak és a központi, számítógépes program használatával történő kezelésük során keletkezett adatoknak az összessége. A Végrendeletek Országos Nyilvántartása tartalmazza a végintézkedő nevét, születési nevét, születési helyét és idejét, anyja születési nevét, valamint a végintézkedés egyedi azonosításához szükséges adatokat. A szóban forgó nyilvántartást 1993-tól vezeti a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, vagyis a végintézkedésekre vonatkozó elektronikus nyilvántartás Európában úttörő módon, az elsők között hazánkban került bevezetésre. A rendszer működésének első időszakában a - közjegyzői okiratba foglalt, vagy közjegyzői letétbe helyezett - végintézkedések elektronikus alapú bejegyzése és nyilvántartása önkéntes, az ügyfelek döntésén alapul. Ugyanakkor a Kjtv. hatályos rendelkezései szerint a közjegyzői okiratba foglalt végintézkedést, az egyéb, halál esetére szóló rendelkezést tartalmazó közjegyzői okiratot, valamint a végrendelet közjegyzőnél történő letételének tényét a közjegyző köteles bevezetni a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába az okirat elkészítését vagy a letétbe helyezést követő 72 órán belül. A bejegyzés tehát immár nem az ügyfél erre vonatkozó rendelkezésén alapul, ezzel párhuzamosan pedig a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző az örökhagyó esetleges végintézkedése iránti tudakozódás céljából köteles megkeresni a Végrendeletek Országos Nyilvántartását.

 

Láthatjuk, hogy a VONY rendszere nem csupán a közjegyzői okiratba foglalt, avagy közjegyzői letétbe helyezett végrendeleteket tartalmazza, hanem egy tágabb kategóriát, a végintézkedések körét fedi le. A VONY alkalmazásában végintézkedésnek kell tekinteni a – közjegyzői okiratba foglalt, vagy letétbe helyezett - végrendeletet, annak módosítását, visszavonását vagy visszavételét, továbbá az öröklési szerződést, a halál esetére szóló ajándékozást és az öröklésről való lemondást, valamint ezek módosítását, megszüntetését vagy felbontását. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara működteti a fentiekben megjelölt adatok nyilvántartásba való rögzítésére, tárolására és törlésére, valamint a lekérdezések teljesítésére szolgáló, folyamatosan a felhasználók rendelkezésére álló informatikai alkalmazást. Fontos kihangsúlyoznunk azt is, hogy ez a nyilvántartás korántsem nyilvános, hiszen a Kjtv. vonatkozó rendelkezései szerint a végrendeletet tartalmazó közjegyzői okiratról az örökhagyó életében egyébként is csak az örökhagyó részére vagy kifejezetten e célra adott meghatalmazással ellátott meghatalmazottja részére adható ki hiteles kiadmány, másolat vagy bizonyítvány. Ezzel párhuzamosan, az adatvédelemre vonatkozó jogszabályok betartásán túl az eljáró közjegyző mellett az informatikai alkalmazás működtetésével megbízott személyek - az e tevékenységük végzése során tudomásukra jutott, az informatikai alkalmazással kapcsolatos adatok tekintetében – is titoktartásra kötelesek. Az informatikai alkalmazás működtetője, azaz a MOKK biztosítja a nyilvántartásban szereplő adatok védelmét szolgáló személyi feltételeket és technikai eszközöket.

 

A közjegyző a végintézkedést tartalmazó okirat készítése vagy letétbe vétele alapján a végintézkedő személyes adatai mellett bejegyzi a nyilvántartásba az okiratot készítő vagy letétbe vevő közjegyző nevét és székhelyét, továbbáannak a tényét is, hogy az okiratot ő készítette vagy azt nála helyezték letétbe. A bejegyzendő adatok körébe tartozik továbbá a végintézkedést tartalmazó közokirat kelte és ügyszáma, illetve a nyílt- vagy zárt borítékban letétbe vett, végintézkedést tartalmazó magánokirat kelte és a letétbe vételi jegyzőkönyv ügyszáma.

Amennyiben a nyilvántartásba vett végintézkedéssel kapcsolatban további intézkedés szükséges, úgy természetesen ennek tényét is rögzíteni kell a nyilvántartásban. Az előbbieknek megfelelően, az eljáró közjegyző jegyzi be a nyilvántartásba az általa készített vagy letétbe vett végintézkedéshez kapcsolódó új végintézkedés készítésének vagy letétbe vételének tényét, továbbá a nyilvántartásba bejegyzett végintézkedés kihirdetésének időpontját, illetve a nyilvántartásba bejegyzett végintézkedés felhasználásával lefolytatott hagyatéki eljárás ügyszámát és jogerős befejezésének időpontját. A nyilvántartásba történő adatbejegyzés az erre szolgáló elektronikus adatlap kitöltésével történik. Ha a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző annak a végintézkedőnek, akire vonatkozó adatot a nyilvántartás tartalmaz, a végintézkedését kihirdette és a hagyatéki eljárását jogerősen befejezte, a kihirdetés és a jogerős befejezés nyilvántartásba történő bejegyzése iránt 72 órán belül intézkedik.

 

A bejegyzés mellett a nyilvántartásba vett adatok lekérdezésére is a közjegyző jogosult. A lekérdezés az erre szolgáló elektronikus adatlapnak a végintézkedő megfelelő adataival való kitöltésével történik. Az informatikai alkalmazás úgy került kialakításra, hogy amennyiben a lekérdezés során kitöltött adatokkal megegyezően a végintézkedő adatai szerepelnek a nyilvántartásban, úgy erről a nyilvántartásban szereplő adatoknak, az adatokat bejegyző közjegyző nevének és székhelyének, valamint a bejegyzés időpontjának a képernyőn való megjelenítésével értesíti a lekérdezőt. Amennyiben viszont a lekérdezés során kitöltött adatokkal nem szerepel a nyilvántartásban végintézkedő, úgy a VONY rendszere ennek a ténynek a közlésével teljesíti a lekérdezést.

 

A fenti kötelezettségek teljesítése érdekében minden magyar közjegyző köteles irodájának megnyitásától kezdve a nyilvántartásba való bejegyzést és a nyilvántartásból való lekérdezést biztosító elektronikus adatátvitel lehetőségét irodájában biztosítani. Az országos kamara a közjegyző számára kötelezettségeinek teljesítéséhez az informatikai alkalmazást és az adattárolást biztosítja, valamint az informatikai alkalmazás használatához szükséges ismereteket is elérhetővé teszi. Fontos kiemelnünk azt is, hogy – a közjegyzői okiratba foglalt, vagy letétbe helyezett végintézkedéseken túlmenően - a bíróság vagy ügyvéd által készített végintézkedés, és a végintézkedés bíróságon, ügyvédnél, a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Levéltárában vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Levéltárában történő letétbe helyezésének ténye is bejegyezhető a nyilvántartásba, ha ahhoz a végintézkedő írásban hozzájárult. Ezek a szervek és a magyar konzuli tisztviselő az általuk készített vagy a náluk letétbe helyezett végintézkedés adatait a jogszabály által meghatározott nyomtatványon küldik meg az országos kamara részére. A szóban forgó nyomtatványon szereplő adatokat a beérkezésüket követő 72 órán belül az országos kamara bejegyzi a nyilvántartásba, amelyről a bejegyzést követő nyolc napon belül az adatok megküldője részére igazolást küld.

A Hetv. egyik legfontosabb újítása a hirdetményi kézbesítések elektronikus alapokra történő helyezése. Ha a képviselővel nem rendelkező hagyatéki eljárásban érdekelt tartózkodási helye ismeretlen, vagy olyan államban van, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, vagy ha a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, illetőleg ha a kézbesítés megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, a kézbesítést hirdetmény útján kell teljesíteni. A fentiekhez hasonlóan, ha az öröklésben érdekeltet természetes személyazonosító adatainak - részben vagy egészben való - ismeretlensége miatt nem lehet azonosítani, hirdetményi úton kell megidézni a tárgyalásra. Ugyanígy, ha arra vonatkozó adat merül fel, hogy más törvényes örökös hiányában a Magyar Állam örököl, a közjegyző a hirdetményi kézbesítés szabályait megfelelően alkalmazva hirdetményt bocsát ki, amelyben felhív mindenkit, aki a hagyatékra öröklésben érdekeltként igényt tart, hogy azt számára írásban jelentse be.

Végül, az ismeretlen hagyatéki tartozás jogosultját a közjegyző bármely, öröklésben érdekelt kérelmére a hirdetményi kézbesítés szabályait megfelelően alkalmazva hirdetmény útján hívja fel arra, hogy követelését a közjegyzőnél írásban jelentse be.

 

Az új szabályok szerint a közjegyző a hirdetményt elektronikus úton küldi meg az országos kamarának, amely gondoskodik a hirdetmény elektronikus közzétételéről. A MOKK a hirdetmények közzétételére az interneten folyamatosan elérhető, nyilvános, díjmentesen megtekinthető elektronikus nyilvántartást működtet. Az országos kamara a hirdetményt az érkezését követő munkanapon köteles a közzététele időpontjának megjelölésével együtt a nyilvántartásban közzétenni. A közzététel utolsó napján e tényről az országos kamara a közjegyzőt díjmentesen, elektronikus úton értesíti. A hirdetmény útján kézbesítendő iratot továbbra is ki kell függeszteni az érdekelt utolsó belföldi lakóhelye, ennek hiányában bejegyzett tartózkodási helye, ennek hiányában a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyző székhelye szerint illetékes polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára is. A hirdetményt a közjegyző ebben az esetben is elektronikus úton küldi meg a polgármesteri hivatalnak, amely azt az érkezését követő munkanapon köteles a hirdetőtáblájára a közzététele időpontjának megjelölésével együtt kifüggeszteni, majd erről a tényről a polgármesteri hivatal a közjegyzőt díjmentesen, elektronikus úton értesíti. A párhuzamos közzétételtől függetlenül a hirdetmény közzétételéhez fűződő jogkövetkezmények az országos kamara nyilvántartásában való közzététel alapján állnak be. Kisegítő szabály, hogy bármelyik hagyatéki eljárásban érdekelt kérelmére a hirdetményt közzé kell tenni az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvény szerinti kormányzati portálon vagy - ha annak költségeit előlegezi - más egyéb módon is (országos napilapban vagy más formában). A hirdetményi kézbesítésről a Magyar Országos Közjegyzői Kamara számítógépes nyilvántartást vezet, amelybe rögzíti a törvény által előírt adatokat, továbbá azt az okot, amelynek következtében a kézbesítés szükségessé vált, illetve a kézbesítés megtörténtére vonatkozó vélelem beálltának időpontját. A nyilvántartás közhiteles, a benne foglalt adatokról az országos kamara külön jogszabályban meghatározott módon kérelemre vagy megkeresésre felvilágosítást ad. A hirdetmények elektronikus nyilvántartásának részletes szabályait egyebekben a hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről szóló 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet tartalmazza.

 

 

A hagyatéki eljárásban használt informatikai alkalmazások utolsó csoportja az eljárásban hozott határozatok elektronikus archiválásához kapcsolódik. A Kjtv. előírásai szerint ugyanis a közjegyző köteles a külön jogszabályban meghatározott, nemperes eljárásban hozott jogerős határozatát a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elektronikus úton vezetett levéltárában elhelyezni. Az archiválás alkalmával a közjegyző elkészíti a közokirat digitalizált másolatát, és azt a hivatali elektronikus aláírásával hitelesíti, továbbá az okirat kísérőlapján feltünteti annak jellemző adatait. Hagyatéki eljárásban a rész-hagyatékátadó végzést, a haszonélvezeti jog megváltása tárgyában hozott külön végzést és az eljárást érdemben befejező jogerős határozatokat kell archiválni. A hagyatéki eljárásban hozott, az előbbiekben megjelölt határozatokat a jogerőre emelkedésüktől számított 60 napon belül kell archiválni. Az elektronikus levéltárban elhelyezett okiratról a közjegyző hiteles kiadmányt, másolatot, illetve bizonyítványt, a közjegyzői levéltár vezetője pedig másolatot, illetve bizonyítványt ad ki.

 

A MOKK elektronikus közjegyzői levéltárában az elektronikus dokumentumokat oly módon kell megőrizni, amely folyamatosan biztosítja a jogosultak számára a hozzáférést és az elektronikus dokumentumok értelmezhetőségét (olvashatóságát).

Az elektronikus dokumentumokat védeni kell a jogosulatlan hozzáférés, módosítás, törlés és megsemmisítés ellen. Ezen túlmenően, az archiválási szabályzatban meghatározott formátumokban átadott elektronikus dokumentumok olvashatóságának és megjeleníthetőségének folyamatos fenntartása érdekében az üzemeltető köteles biztosítani az elektronikus dokumentumok megjeleníthetőségét biztosító szoftver- és hardverkörnyezetet is.

 

 

Jelen írás keretében a hagyatéki eljárás során alkalmazott informatikai eljárásokat, elektronikus rendszereket igyekeztem összefoglalni és bemutatni. Természetesen mindezt a teljesség igénye nélkül tettem, hiszen az egyes alkalmazások részletes elemzése, a vonatkozó törvények és miniszteri rendeletek ismertetése mind-mind egy külön újságcikk témájául szolgálhatnának. Egy dolog azonban biztos: az informatika immár a hétköznapjaink elválaszthatatlan részét képezi. A számítástechnika rohamos fejlődése miatt az elektronikus alkalmazások visszavonhatatlanul és megkerülhetetlenül helyet követelnek maguknak a törvényalkotó és a jogalkalmazó munkája során. Talán túlzások nélkül kijelenthetjük azt is, hogy az informatika vívmányai mára már a joggyakorlat nélkülözhetetlen eszközeivé váltak.

 

Persze a gép mögött mindig ott ül a felhasználó is. Az informatikai fejlesztések soha nem válhatnak öncélúvá, az elektronikus eljárások és rendszerek bevezetése soha nem történhet l’art pour l’art alapon. Nem hallgathatom el azt sem, hogy bizonyos jogszabályi rendelkezések időelőttinek tűnnek a joggyakorlat számára. Amennyiben ugyanis a számítástechnikai és infrastrukturális feltételek nem adottak, úgy a jogalkotó előremutató, sokszor ambiciózus céljai sem valósulhatnak meg sikerrel. A törvényhozás és a joggyakorlat végső szándéka pedig nem lehet más, minthogy olyan eljárásokat hozzon létre és alkalmazzon, amelyek hozzájárulhatnak az ügyek hatékony, gyors és költségkímélő elintézéséhez. Mindezen célkitűzéseket persze az ügyfeleink legnagyobb megelégedésére kell elvégeznünk. Ha ennek megfelelően járunk el, valóban megvalósulhat a közjegyzői kar által végzett hatósági jogszolgáltató tevékenység jelmondata: Jog vita nélkül.