Tanulmány az egészségügyről szóló törvényben szabályozott jognyilatkozatok országos nyilvántartásáról

I. Előzmények

A jelen írásban elemzett kérdések az egészségügy területén jelentkező gyakorlati problémák megvitatása kapcsán merültek fel. A problémafelvetés kifejezetten az egészségügyben dolgozók részéről történt, így az alábbiakban kifejtésre kerülő javaslatok a gyakorló orvosokkal történő konzultáció során keletkeztek.

Az egészségügyi ágazatban dolgozók által megjelölt gyakorlati problémák lényege abban foglalható össze, hogy bizonyos - az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvényben szabályozott - jognyilatkozatok nyilvántartása nem biztosított.

A nyilvántartás hiánya nagyban akadályozza az egyes nyilatkozatok fellelhetőségét, egyúttal gátolja a megtett nyilatkozatok felhasználhatóságát és alkalmazását.

A nyilatkozatokkal kapcsolatos gyakorlati problémák így végső soron a betegek törvényben rögzített jogainak érvényesülését akadályozzák.

Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény (a továbbiakban Egészségügyi Törvény) az egészségügyi ellátást igénybe vevő, illetve az abban részesülő betegek jogait és kötelezettségeit széles körben szabályozza. Az Egészségügyi Törvény a betegjogok egyik legfontosabb elemeként részletesen rendelkezik a betegeket megillető önrendelkezési jogról. Az önrendelkezéshez való jog alapján a betegeket további, a törvény által meghatározott jogosultságok illetik meg, melyek közül kiemelkedő jelentőséggel bír az ellátás visszautasításának joga. Az ellátás visszautasításával kapcsolatos jognyilatkozatok képezik a jelen tanulmány elsődleges témakörét.

Az Egészségügyi Törvény XI. fejezete rendelkezik a Szerv- és Szövetátültetésről, illetve az ezekkel kapcsolatos jognyilatkozatokról. A szervek, szövetek eltávolítása - élő személy vonatkozásában - csak a donor hozzájáruló nyilatkozata alapján lehetséges. Ugyanakkor a halottból történő szerv- és szöveteltávolításra kizárólag az elhunyt erre vonatkozó tiltakozó nyilatkozata hiányában kerülhet sor. A jelen javaslat második kérdésköre tehát a szerv- és szövetátültetéssel kapcsolatos jognyilatkozatokkal foglalkozik.

A törvény alapján Reprodukciós Eljárás a házastársak, illetőleg élettársak együttes írásbeli kérelmére, továbbá - kizáró nyilatkozat hiányában - az egyedülállóvá vált nő egyoldalú írásbeli kérelmére végezhető. A javaslat utolsó, harmadik témakörét a reprodukciós eljárással kapcsolatos nyilatkozatok képezik.

A fentiekben megjelölt nyilatkozatcsoportok egyik közös jellemzője, hogy a nyilatkozatok több vonatkozásban is közokirati formához kötöttek. Azokat a nyilatkozatokat pedig, amelyeket kötelezően közokiratba kell foglalni, jellemzően közjegyzői okirat formájában, közjegyző előtt teszik meg a nyilatkozó személyek. A megjelölt nyilatkozatok másik közös jellemzője – amely egyben a jelen tanulmány aktualitását is adja -, hogy a szóban forgó nyilatkozatok vonatkozásában nem létezik egy olyan általános és egységes nyilvántartás, amely biztosítaná a nyilatkozatok fellelhetőségét és érvényesülését.

A javaslatunk lényege az, hogy a – többségében egyébként is közjegyző előtt tett – nyilatkozatok nyilvántartását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara biztosítaná. Amennyiben a kialakítandó egészségügyi nyilvántartás tartalmát elektronikus hozzáférhetőség útján - törvényi felhatalmazás alapján, megfelelő alkotmányos, adatvédelmi garanciák betartása mellett - a felelős szakorvos megismerhetné, úgy ez biztosítaná a megtett nyilatkozatok gyakorlati felhasználásának érvényesülését is, egyúttal lehetővé tenné az egészségügyben jelentkező problémák orvoslását.

II. Az Ellátás Visszautasításával kapcsolatos jognyilatkozatok

II.1. Az önrendelkezési jog mint alapjog

A kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható önrendelkezési jog, mint az egyik legterjedelmesebben szabályozott betegjog elsődlegesen és általában azt jelenti, hogy a beteg szabadon eldöntheti, kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, és az ellátás során mely beavatkozások elvégzéséhez járul hozzá, illetve melyeket utasítja vissza. Joga van arra is, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben a folyamatokat befolyásoló módon részt vegyen. Az önrendelkezési jog érvényesülésének egyik alapvető biztosítéka, hogy minden egészségügyi beavatkozás esetén a beteg eldöntheti, hogy - kényszertől és fenyegetettségtől, esetleg megtévesztéstől mentesen - az orvos részéről kapott tájékoztatást követően az egészségügyi beavatkozáshoz a beleegyezést megadja-e vagy sem. További lényeges garanciális szabály, hogy a beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. Ez a jog a beteget bármikor, a beavatkozás során is megilleti.

Az egészségügyi beavatkozás elvégzéséhez szükséges beleegyezését a beteg - a mindennapi élet által teremtett helyzeteket figyelembe véve - főszabályszerűen bármilyen formában megadhatja. Így rendelkezhet a beavatkozásról szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással is. Ugyanakkor a belsőleges (invazív) beavatkozás elvégzéséhez a beteg írásbeli hozzájárulása szükséges, vagy ha erre a beteg állapotánál fogva nem képes, úgy két tanú együttes jelenlétében ezt más formában - szóban vagy ráutaló magatartással - is megteheti.

Az önrendelkezési jog fontos jogosítványa, hogy a beteg - amennyiben természetszerűleg cselekvőképes - megfelelő alaki szempontok figyelembevételével megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a személyt, aki esetleges cselekvőképtelensége esetén helyette az egészségügyi beavatkozáshoz szükséges belelegyező nyilatkozatot megteszi. Ezt a nyilatkozatot már a l6. életévét betöltött kiskorú személy is megteheti.

A törvény szerint megtehető nyilatkozatok formája lehet:

közokirat (jellemzően közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat),
teljes bizonyító erejű magánokirat,
írásképtelenség esetén két tanú együttes jelenlétében megtett szóbeli nyilatkozat. Természetesen ez esetben is szükséges a tanúk részéről a nyilatkozattevő személyes ismerete, és a nyilatkozat nyelvének értése.

II.2. Az ellátás visszautasításának szabályozása általában

A cselekvőképes beteget - szigorú feltételek mellett – az önrendelkezési joga alapján megilleti az ellátás visszautasításának joga is. Az Egészségügyi Törvény az ellátás visszautasításának kapcsán a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes betegekre is tartalmaz rendelkezéseket. Minden cselekvőképes személyt megilleti az ellátás visszautasításának joga, két kivétellel:

1.) nem utasítható vissza az egészségügyi ellátás, ha ezzel mások élete vagy testi épsége lenne veszélyeztetve,

2.) nem utasítható vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás, ha a beteg várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.

A visszautasítás formái között a törvényi szabályozás különbséget tesz. Bármilyen ellátás visszautasítható, ugyanakkor a különböző élethelyzetekben megtett nyilatkozatok formai szempontból eltérhetnek egymástól.

Abban az esetben, ha a beteg olyan ellátást utasít vissza, aminek elmaradása egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodást eredményezne, úgy ezt a nyilatkozatott az érintett csak közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében teheti meg.

A gyógyíthatatlan betegek esetében - a betegség természetes lefolyását lehetővé téve - az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak akkor van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet. Az ilyen jellegű visszautasítás akkor érvényes, ha a beteget egy háromtagú orvosi bizottság megvizsgálta, majd ezt követően ugyanez a bizottság nyilatkozik a kérdés vonatkozásában.

A bizottság két dolgot vizsgál, elsődlegesen azt, hogy a beteg ténylegesen gyógyíthatatlan, és betegsége rövidesen a halálhoz vezet.

A bizottság továbbá azt is köteles vizsgálni, hogy a beteg az ellátás visszautasításának vonatkozásában annak tudatában nyilatkozott, hogy a betegsége gyógyíthatatlan, így az orvostudomány jelenlegi állása szerint állapotán nem lehet segíteni, illetve halála várhatóan rövidesen bekövetkezik. A fentiek szerint megtett nyilatkozatot, a nyilatkozat megtételét követő harmadik napon a betegnek meg kell ismételnie. Ha a megismétlésre nem kerül sor, vagy a beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, úgy az ellátást jogszerűen nem utasíthatja vissza, azaz a szükséges orvosi ellátást a kezelőorvos kötelezően elvégzi.

II.3. A gyakorlat kihívásai és az Egészségügyi Nyilvántartás

Az ellátás visszautasításának gyakorlati problémái ugyanakkor nem a fentiekben részletezett „alapesetekben”, hanem az elemzett nyilatkozat előzetes megtétele kapcsán merülnek fel.

A cselekvőképes személy - későbbi esetleges cselekvőképtelensége esetére - közokiratban visszautasíthat egyes vizsgálatokat, életfenntartó, illetve életmentő beavatkozásokat.

A beteg előzetesen visszautasíthatja az ellátást arra az esetre is, ha gyógyíthatatlan betegségben szenved és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetők.

A cselekvőképes személy - cselekvőképtelensége esetére - közokiratban megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki helyette gyakorolhatja az ellátás visszautasításának jogát.

Garanciális szabály, hogy a nyilatkozatok csak abban az esetben érvényesek, ha pszichiáter szakorvos - egy hónapnál nem régebbi - szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg.

A nyilatkozatokat kétévente meg kell újítani, és azokat a beteg bármikor - cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül - visszavonhatja. Az előzetes nyilatkozatok kötelező tartalmi elemeit egyebekben a 117/1998. (VI. 16.) Kormányrendelet Melléklete tartalmazza.

A fenti, előzetes nyilatkozatok közokiratba foglalása során jellemzően közjegyző működik közre. A gyakorlati problémákat az okozza, hogy az ilyen nyilatkozatokat általában sürgős esetekben kell felhasználni, ugyanakkor a nyilatkozatok létének megállapítása, illetve azok fellelhetősége – éppen a beteg cselekvőképtelen állapotának következtében – nem biztosított. Az orvoskollégák elmondása alapján a leggyakrabban a mentőszolgálat által az egészségügyi intézetbe szállított – sokszor egyedülálló és magatehetetlen - betegekkel szembesülnek az egészségügyben dolgozók.

Általános jelenség az is, hogy ezekben az élethelyzetekben nem áll rendelkezésre az előzetesen megtett visszautasító nyilatkozat. Vagyis a még cselekvőképes személy hiába teszi meg a közokiratba foglalt nyilatkozatát, ha arról a szakorvosnak cselekvőképtelensége esetén nincs tudomása, vagy annak holléte nem állapítható meg.

Éppen a kialakítandó - a közjegyzők által vezetett, és az orvosok által elektronikusan hozzáférhető - hatósági nyilvántartás biztosítaná azt, hogy a megtett nyilatkozat minden körülmény között, bármikor megismerhető legyen. Ennek köszönhetően a nyilatkozatot előzetesen megtevő, de már belátási képességgel nem rendelkező betegek akarata maradéktalanul érvényesülhet.

III. A Szerv- és Szövetátültetéssel kapcsolatos jognyilatkozatok

III.1. Szerv, szövet eltávolítása élő személy testéből

Szervet, illetve szövetet cselekvőképes személy adományozhat (regenerálódó szövet eltávolítására kivételesen korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen személy testéből is sor kerülhet, a törvényben foglalt feltételek együttes fennállása esetén). Szervet cselekvőképes személy is csak abban az esetben adományozhat, ha mint donor a recipiens közeli rokona, de kivételesen e feltétel hiánya esetén is sor kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben, amikor a donor nem áll genetikai rokonságban a recipienssel, együttes kérelmüket a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. A kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn. Szerv, illetve szövet adományozása kizárólag ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történhet.

Szerv adományozása esetén a donor beleegyezését közokiratba kell foglalni. A közokiratnak a beleegyezés általános követelményein túlmenően a donor arra vonatkozó nyilatkozatát is tartalmaznia kell, hogy az adományozás minden kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen, ellenérték nélkül történt, valamint hogy hozzájárul halála utáni kórboncolásához. A donor hozzájárulását viszont a szerv, illetve szövet eltávolításáig bármikor, formai kötöttség nélkül visszavonhatja. Természetesen a recipiensnek az átültetésre vonatkozó beleegyezését is írásba kell foglalni.

A szerv adományozásához való hozzájárulás tehát érvényesen csak közokiratba foglalt, jellemzően közjegyző előtt tett nyilatkozat alapján történhet. Az egyébként is elektronikus úton archivált nyilatkozatok – lásd a jelen tanulmány VI. fejezetét - hozzáférhetőségét szolgálná egy egységes, és a nyilatkozó érdekében célszerű nyilvántartás, mely tanúsíthatja a hozzájáruló nyilatkozat megtételét az egészségügyi intézmény felé.

III.2. Szerv, szövet eltávolítása halottból

Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban), illetőleg - amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni - kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet.

A kezelőorvos a szerv, illetve a szövet eltávolítására rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat. Amennyiben az írásbeli nyilatkozat az eltávolításra rendelkezésre álló időn belül nem kerül elő, illetve ilyet nem juttatnak el a kezelőorvoshoz, annak hiányát kell vélelmezni.

A magyar állampolgárok tehát életükben tehetnek nyilatkozatot. Rendelkezhetnek testükkel, haláluk, vagy visszafordíthatatlan agyhalál állapotába kerülés esetére is.

A hatályos 18/1998. (XII.27.) EüM rendelet lehetővé tette, hogy a halál esetére vonatkozó, szerv- és szöveteltávolítás ellen tiltakozó közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot az egészségügyi intézményektől független szervezet nyilvántartásba vegye.

Az Országos Transzplantációs Nyilvántartás (OTNY), mint közhiteles hatósági nyilvántartás tartja nyilván tehát azon személyek adatait, akik életükben rendelkeznek arról, hogy esetleges haláluk után a testükből szerveiket és szöveteiket ne távolítsák el, és szeretnék, hogy a személyes adataik az országos számítógépes adatbázisba bekerüljenek.

A közjegyzők által működtetett egészségügyi nyilvántartás biztosíthatná azt, hogy a betegek által kifejezetten a közjegyzők előtt megtett tiltakozó nyilatkozatok még hatékonyabb formában, elektronikus úton továbbíthatóak legyenek az OTNY felé.

IV. A Reprodukciós Eljárással kapcsolatos jognyilatkozatok

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként a testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel, ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, embrióadományozással végzett embrióbeültetés, a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer alkalmazható.

Reprodukciós eljárás házastársi vagy különneműek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kapcsolatban.

A reprodukciós eljárás - amennyiben a női ivarsejt megtermékenyítése már megtörtént - a házastársi (élettársi) kapcsolat megszűnése után az egyedülállóvá vált nőnél tovább folytatható. Amennyiben azonban a megtermékenyítés testen kívül történt és az embrió beültetésére még nem került sor, a házastársak (élettársak) a reprodukciós eljárás megkezdése előtt, együttes kérelmükben erre az esetre nézve az eljárás folytatását a házastárs (élettárs) halála esetére előzetesen kifejezetten kizárhatják.

Egyedülálló nő esetében a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddősége) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat. A reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezési jogot az egyedülálló nő gyakorolja azzal, hogy rendelkezési jogáról közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban lemondhat.

Reprodukciós eljárás (egyedülállóvá vált nő esetén annak folytatása) a házastársak, illetőleg élettársak együttes, illetve - ha az eljárás folytatását a házastárs (élettárs) halála esetére előzetesen kifejezetten kizárták a kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei között - az egyedülállóvá vált nő írásbeli kérelmére végezhető. A kérelmet teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról az élettársak közokiratban nyilatkoznak.

Az ivarsejt adományozók, valamint a reprodukciós eljárást kérők az ivarsejtekre, illetve a tárolt embriókra vonatkozó rendelkezési joguk gyakorlása során a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet szerint tehetnek nyilatkozatot – közvetlenül az egészségügyi intézményben - a jogszabályban meghatározott speciális formanyomtatványon, a rendelet 7. és 8. számú mellékleteinek megfelelően.

A reprodukciós eljárás írásbeli kérelemre végezhető tehát, de a korábbi szabályozástól eltérően elegendő a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalás, nem terhelvén a kérelmezőket a szigorúbb alakisághoz történő kötöttséggel.

Vagylagosan közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban mondhat le rendelkezési jogáról az egyedülálló nő a reprodukciós eljárás során, testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatban.

Közokirati kényszerrel tehát az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló nyilatkozat érintett, azzal, hogy természetesen bármely nyilatkozattípus esetén felkérhető közjegyző is az okirat elkészítésére.

A tanulmány alapkoncepciója elsősorban egy egységes hatósági nyilvántartási rendszer lehetőségének felvázolása.

Aki kifejezetten a közjegyző előtt kíván nyilatkozni, vagy egyébként akadályoztatva van abban, hogy az egészségügyi szolgáltatónál nyilatkozzon, vagy erre - rendelkezési joga gyakorlásának kapcsán - egyéb okból nem volt lehetősége, az közjegyző előtt is nyilatkozhat, kérve egyúttal a nyilvántartásba vételt is.

V. Az Egészségügyi Nyilvántartással érintett alapvető jogszabályok

V.1. Alkotmányos alapok

Az Alkotmánybíróság 36/200 AB (X. 27) AB határozata alapvetően meghatározza azokat az alapelveket, melyek a kiindulási pontot jelenthetnek, egy esetleges jövőbeni szabályozáshoz.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy „az Egészségügyi Törvény - az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való jogot érvényre juttató - garanciális rendelkezéseket tartalmaz a betegek önrendelkezési joga tekintetében.

A betegek önrendelkezési jogához tartozik - többek között - az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának joga is”.

Tekintettel arra, hogy az Egészségügyi Törvény a betegek önrendelkezési jogát, a jog gyakorlását nem kívánja formális eszközökkel korlátozni, ezért az esetek kis számában köti kifejezetten közokirati formához a nyilatkozatok megtételét.

Általánosságban megfogalmazható, hogy a „vegyes” okirati formákra vonatkozó rendszer elemei közül azok köthetők kifejezetten közokirathoz, amelyek rendkívül nagy jelentőséggel rendelkeznek vagy a nyilatkozatot tevő részéről.

V.2. A szabályozandó életviszony

A szabályozás kapcsán elsősorban a megoldandó problémából kell kiindulni. Az mindenki számára világos, hogy egy egységes kötelező nyilvántartási rendszer kidolgozása a jelenlegi alkotmányos szabályok mellett kivitelezhetetlen, ugyanis kötelező nyilvántartásba vétel a betegek önrendelkezési jogának szabadságát sértené.

Azonban arról az előnyről kevesen mondanának le szívesen, hogy bármilyen állapotban, bármelyik egészségügyi ellátóintézetbe is kerüljenek, a felelős kezelőorvos tudni fogja, hogy korábban tettek-e valamilyen nyilatkozatot.

V.3. A különböző nyilatkozatokra vonatkozó elképzelések

V.3.1. Közokiratba foglalt nyilatkozatok

A közokirati formában tett nyilatkozatok elektronikus prezentációja a kor jelenlegi technikai szintjén kivitelezhető, és az elektronikus közokiratot bármikor a felelős kezelőorvos ki tudja keresni a rendszerből.

A legcélszerűbb az lenne, ha az egészségügyi törvény záró rendelkezései elé egy új, XVIII. fejezetként lehetne beépíteni a nyilvántartás alapvető szabályait, vagyis azt: ki, mikor, mit, és hogyan jegyezhet be a nyilvántartásba.

Fontos rögzíteni azt is, hogy ki, mikor, milyen esetben, és hogyan kérhet adatszolgáltatást a nyilvántartásból.

A záró rendelkezések értelemszerűen a XIX. Fejezetbe kerülnének, ahova egy felhatalmazó szabályt célszerű beiktatni, amely felhatalmazná a Kormányt a nyilvántartás részletszabályainak meghatározására.

V.3.2. A magánokiratba foglalt, és a szóban tett nyilatkozatok

A magánokiratba foglalt, és a szóban tett nyilatkozatok felvitele ugyanebbe a rendszerbe nehezen valósítható meg.

A magánokiratok esetében külön közjegyzői nemperes eljárás keretében lehetne alakszerű végzést hozni arról, hogy a nyilvántartásba felveszi-e a közjegyző a beteg nyilatkozatát.

További kérdés, hogy mit vesz ilyenkor nyilvántartásba a közjegyző, és hogyan teszi azt? Hiteles másolatot tud az okiratról készíteni, ezt elektronikusan tárolhatja is egy nyilvántartásban.

Az azonban kérdéses, hogy a nyilatkozat tartalmát vizsgálnia kell-e az eljáró közjegyzőnek. Amennyiben igen, úgy kifejezetten igényli az eljárás a jogorvoslat lehetőségét is.

A közjegyzőkről 1991. évi XLI. törvény 1. § (3) bekezdése szerint a közjegyző folytatja le a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nemperes eljárásokat.

A magánokirati formában, és szóban tett nyilatkozatok esetében egy eljárási rend kialakítására is szükség lenne.

Az új eljárási szabályok megalkotása vagy külön jogszabályt (törvényt) igényel, vagy az egészségügyi törvénybe - illetve a közjegyzői törvénybe - új fejezetként építendő be a szabályozás.

V.4. Adatvédelmi garanciák

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény szerint különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy egyéb esetekben azt törvény elrendeli.

Ugyancsak az adatvédelmi törvény alapján, az érintett kérelmére indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell. Erre a tényre az érintett figyelmét fel kell hívni.

A tárgybeli nyilatkozatok esetében ennek megfelelően csak két eset lehetséges: A nyilatkozó vagy önkéntesen kéri a nyilvántartásba vételt, vagy minden nyilatkozó számára kötelező a nyilvántartásba vétel, méghozzá törvény erejénél fogva.

A korábbiakban leírtaknak megfelelően a megoldás az ügyfelek önkéntes bejegyzési kérelmén alapuló Egészségügyi Nyilvántartás lehet.

Az adatkezelés minden fázisában követelmény a célhoz kötöttség érvényesülése. Személyes adatot ugyanis csak meghatározott célból lehet kezelni, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet.

Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. A személyes adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.

A nyilvántartás szempontjából irányadó, fontosabb egészségügyi adatvédelmi garanciákat az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. Törvény, valamint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésének egyes kérdéseiről szóló 62/1997. (XII. 21.) NM Rendelet tartalmazzák.

VI. Létező Közjegyzői Nyilvántartások, az Okiratok elektronikus archiválása

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara tizenöt éves tapasztalatokkal rendelkezik a közhiteles nyilvántartások vezetése terén. A magánközjegyzőség rendszerének visszaállítását követően, 1992 óta működik a közjegyzők által működtetett Végintézkedések Országos Nyilvántartása. A végintézkedések nyilvántartása biztosítja a közjegyzői okiratba foglalt, illetve a közjegyzőnél letétbe helyezett végrendeletek, továbbá egyéb, halál esetére szóló jogügyletek- és nyilatkozatok fellelhetőségét, egyúttal az örökhagyók végakaratának gyakorlati érvényesülését.

1997. május 1. napja óta működik a Zálogjogi Országos Nyilvántartás, amely az ingó- és más dolgokat, illetve a gazdasági társaságok vagyonát terhelő zálogjogok nyilvántartását biztosítja. A zálogjogi nyilvántartás tartalmához más társhatóságok – elsősorban a Cégbíróságok – is hozzáférhetnek, hasonlóan a kialakítandó egészségügyi nyilvántartás koncepciójához.

Továbbmenvén, a közjegyzők elektronikus úton férhetnek hozzá egyes központi nyilvántartásokhoz – Céginformációs Szolgálat, Földhivatalok elektronikus adatbázisa -, és az azokban foglalt jogokat és tényeket közhitelesen tanúsíthatják.

A hatályos szabályozásnak megfelelően minden közjegyző köteles az általa készített közjegyzői okiratokat, illetve a nemperes eljárásokban hozott végzéseket elektronikus formában archiválni.

Ennek megfelelően minden magyar közjegyző és közjegyzőhelyettes rendelkezik elektronikus aláírással, amely az archiválás technikai alapjait biztosítja.

Az így archivált okiratokat a Magyar Országos Közjegyzői Kamara egy központi elektronikus adatbázis segítségével tárolja, mely adatbázisból az archivált okiratok bármikor lehívhatóak elektronikus úton.

Az egyes közjegyzők - az elektronikus nyilvántartás segítségével - az elkészült közjegyzői okiratokról elektronikus hiteles kiadmányokat állíthatnak ki az ügyfelek részére.

A fentieket összegezve kijelenthetjük, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara rendelkezik mindazokkal a szakmai tapasztalatokkal és technikai feltételekkel, amelyeket az egészségügyi nyilvántartás kialakítása indokolttá tesz.

VII. Az Egészségügyi Nyilvántartás Technikai Megvalósítása

Az előző fejezetben írtaknak megfelelően, az elektronikus archiválási kötelezettség megszületése óta minden közjegyző rendelkezik minősített elektronikus aláírással, mely segítségével jogi értelemben is hiteles elektronikus dokumentumokat hozhat létre.

Jelenleg ezen elektronikus aláírás felhasználásával zajlik a közjegyzői okiratok és a hagyatéki iratok archiválása, archívumba juttatása.

A közjegyzői okiratok nyilvántartásaként működő jelenlegi archívum módosításokat igényel az Egészségügyi Nyilvántartás kialakításának érdekében.

Az ott elhelyezett iratok zöme ugyanis nem ebbe a kategóriába tartozik, másrészt nincs lehetőség az archívumból való törlésre sem, harmadrészt pedig az orvosok teljes archívumhoz való hozzáférése természetes módon adatvédelmi aggályokat vet fel.

A kialakítandó egészségügyi okiratokat tartalmazó nyilvántartásban elhelyezett okiratokkal szemben támasztott technikai feltételeknek ettől függetlenül tökéletesen megfelel a közjegyzők által jelenleg is használt elektronikus okirati formátum, mert:

az a teljes okirati képet tartalmazza,
minősített elektronikus aláírásukkal ellátott, így hiteles
időbélyeggel rendelkezik.

Az új nyilvántartás tehát elképzelhető és kivitelezhető lenne az imént felsorolt tulajdonságokkal rendelkező, és a közjegyzők által az archiválási kötelezettség miatt amúgy is azonos formátumban elkészítendő elektronikus okiratok felhasználásával.

A megoldandó feladat ezen új adatbázis létrehozása lenne.

Az elvárt funkciók:

Az adatbázisba történő okirat elhelyezés: A jelenlegi archiválási módszerhez hasonlóan, titkosított csatornán, e-mailben küldenék be az egyes közjegyzők az adott okiratokat a nyilvántartásba.
Az adatbázisban tárolt iratok „menedzselése”: A közjegyzők a „megújítandó” típusú okiratok esetében a nyilvántartásba helyezés alkalmával állítanák be, hogy az adott irat ott mennyi ideig legyen elérhető; az adatbázisból való törlés a jelenlegi archívumból történő törléshez hasonló módon, megfelelő azonosítás után, például interneten keresztül történne.
Tértivevények: Az okiratok elhelyezésének és nyilvántartásba vételének tényéről a közjegyzők a nyilvántartás üzemeltetője által elektronikusan aláírt és időbélyeggel ellátott tértivevényt kapnak. (Hasonlóan a jelenlegi közjegyzői archívumhoz.)

A fentieken túl a közjegyző szintén elektronikus aláírással és időbélyeggel ellátott értesítést kap, amikor egy általa elhelyezett irat az elévülés miatt törlésre kerül, illetve került a nyilvántartásból.

Az adatbázis megtekintése: A megtekintésre jogosult személyek (orvosok) számára megfelelő biztonságú tanúsítvány kiadása után lenne lehetőség a nyilvántartásba történő belépésre, az ott történő keresésre és az abban elhelyezett okiratok megtekintésére.

Jelenleg ilyen tanúsítványok segítségével történik a földhivatali adatok elérése (TAKARNET), illetve a közjegyzői archívum megtekintése is (az üzemeltető által erre a célra kialakított portálon keresztül).

A fenti követelmények figyelembevételével egy, a jelenlegi közjegyzői archívumhoz hasonló nyilvántartás - illetve adatbázis - kialakítása szükséges, mely többek között a közjegyzői archívum által használt keretrendszer és általában véve okiratkezelő rendszer felhasználásával, szinte elenyésző induló költséggel, és szinte néhány hét alatt kialakítható.

Így történt a közjegyzői archívum kialakítása is, mely szintén azért álhatott üzembe olyan rövid idő alatt, mert a rendszerhez minden adott volt:

elektronikus aláírással ellátott okiratok fogadására alkalmas adatbázis,
internetes beküldési lehetőség,
tanúsítványok segítségével történő azonosítás a betekintéshez, kereséshez, módosításhoz.

VIII. Konklúzió

A Magyar Orvosi Kamara, illetve a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által megfogalmazott egészségügyi reform alapvető célkitűzése az egészségügyi intézményrendszer hatékony és fenntartható működésének biztosítása, egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása az adekvát és minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Az egészségpolitika által kitűzött népegészségügyi célok meghatározásával – az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben foglaltak szerint - meg kell teremteni annak feltételeit is, hogy minden ember megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan maradjon, ezzel is szolgálvaaz egyéni és a közösségi érdekek harmonikus érvényesülését.

Ezen prioritások mentén a Magyar Országos Közjegyzői Kamara az Egészségügyi Nyilvántartás kialakításának és működtetésének biztosításával, az egészségügyi jogok - kifejezetten az önrendelkezési jog – érvényre juttatásával, mind a betegek, mind pedig az orvostársadalom segítségére lehet.

Az Egészségügyi Nyilvántartási rendszer kidolgozását természetesen csak és kizárólag a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező orvosokkal együtt lehet megkezdeni. Elsőként a Magyar Orvosi Kamarával kell egyezetni, így elkerülhető a két kamara párhuzamos, konzultáció nélküli munkája.

Gyakran ismételt kérdések

A közjegyző válaszol...